Dragomán György második regénye sajátos perspektívából mutatja meg a kelet-európai diktatúrák világát. A történetet egy névtelen kisfiú meséli el tizennyolc epizódban, amin keresztül a 80-as évek Romániájának eseményei egészen különleges árnyalatot kapnak: a gyermekkorú narrátor révén a tragikus történések izgalmas fordulatokká szelídülnek. A fehér király szereplői képesek ebben a legvégső kiszolgáltatottságban is valamiféle reményt keresni és értelmet adni az életüknek. A mű elbeszéléstechnikai szempontból ugyancsak különleges, az időszerkezet és a fejezeteken belüli nézőpontváltáson túl további érdekesség, hogy a fejezeteket önálló novellaként is olvashatjuk. Az egyikben a fiú születésnapjára a kedvenc édességét, a gesztenyés alagutat készíti az anyja. A Ceaușescu-diktatúra legreménytelenebb éveiben a hozzávalókat sem volt egyszerű beszerezni ehhez az egyszerű desszerthez, így még nagyobb a várakozás, hogy végre elkezdődjön az ünneplés.
„Nagyon szerettem volna már végezni a leckével, mert nagyon szerettem volna már kapni a gesztenyés alagútból, amit direkt nekem csinált anya a születésnapomra, nagyon nehezen szerezte meg hozzá a tejszínt meg a gesztenyét, és a gesztenyepürét együtt csináltuk, kiskanállal kapartuk ki a megfőzött és félbevágott gesztenyék belét, nekem ez volt a kedvenc édességem, és utoljára több mint egy évvel ezelőtt ettünk ilyet, amikor még apa is itthon volt, mielőtt elvitték volna a Duna-csatornához, és apának is ez volt a kedvenc édessége, és azóta először sikerült gesztenyét szerezni, és tudtam, hogy ahogy végzek a leckével, elővesszük a hűtőszekrényből, és feltesszük rá a gyertyákat, és együtt megünnepeljük a születésnapomat, és nagyon szerettem volna már kész lenni, és akkor egyszer csak megszólalt a csengő.”
A múlt idejű mondatokban elbeszélt történet a hiány köré szerveződik, a fiú nevét nem tudjuk meg a könyv végére sem. Mindegyik fejezet valamilyen veszteségről szól: elhurcolt apa, ellopott tulipánok, eladott játékok, eljátszott osztálypénz, üres vállfák, elcsent sakkfigura, tovatűnő gyermekkor.
A 2005-ben megjelent könyvet több mint 30 nyelvre fordították le, Németországban és az Egyesült Államokban elsöprő sikert aratott.
Gesztenyés alagút
Hozzávalók:
4 tojás,
8 dkg kristálycukor,
8 dkg finomliszt,
2 dkg kakaópor
a töltelékhez:
30 dkg gesztenye
2-3 evőkanál porcukor,
1-2 evőkanál rum,
4 dl habtejszín,
2 dkg zselatinpor
a tetejére:
20 dkg étcsokoládé,
5 dkg vaj
Elkészítés:
A tésztához a tojások sárgáját kikeverjük a cukor felével, a fehérjét pedig a maradék cukorral kemény habbá verjük. A lisztet meg a kakaóport összekeverjük, majd a kétféle tojásos masszát laza mozdulatokkal egymásba forgatjuk, közben apránként a kakaós lisztet is hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt nagy tepsibe simítjuk és előmelegített sütőben, közepes lánggal 18 - 20 percig sütjük.
Amikor kihűlt, levágunk egy akkora csíkot belőle, amekkora pontosan az őzgerincforma tetejére illik; a többit pedig akkorára szabjuk, amekkorával a formát belülről kibélelhetjük.
A gesztenyemasszából nedves kézzel 10-15 dekát vékony rúddá sodrunk, pontosan olyan hosszúra, hogy a formába férjen. A többit áttörjük, a porcukorral meg a rummal simára dolgozzuk. A tejszínt kemény habbá verjük, óvatosan az előzőekbe forgatjuk. A zselatint egy deci hideg vízbe áztatjuk, addig melegítjük, míg fel nem oldódik, majd langyosan, de mielőtt megdermedne, a gesztenyés tejszínhabba csorgatjuk és a felét a piskótával bélelt őzgerincformába simítjuk.
A gesztenyerudat közepére fektetjük, és a maradék habbal bevonjuk. A félretett tésztacsíkot sült oldalával lefelé ráborítjuk, azután 1-2 órára hűtőszekrénybe állítjuk. Végül vágódeszkára vagy sűrű rácsra borítjuk, és a vajjal olvasztott étcsokoládéval bevonjuk.
Dragomán György: A fehér király. Magvető Kiadó, Budapest, 2005.
Comments